Erdey László: A kémiai analízis súlyszerinti módszerei III. kötet A nem-fémes elemek meghatározása

A kémiai analízis tudománya az elmúlt két évtizedben igen gyors ütemben fejlődött, sok új ága és iránya alakult ki, és igyekezett az ugyancsak rohamosan fejlődő kémiai ipar és tudomány követelményeit minél nagyobb mértékben kielégíteni. Sok területen éppen az új, nagyteljesítményű módszerek bevezetése a kémiai kutatás és ipar új irányait nyitotta meg és új területék feltárását tette lehetővé, amelyekre eddig a megfelelő analitikai módszerek hiányában nem is lehetett gondolni. Az analitikai kémia e nagy fejlődését főként a specifikus és érzékeny szerves reagensek bevezetése, a mikro és ultra-mikro technika kidolgozása, a fizikai, fizikai-kémiai, radiokémiai és automatikus módszerek kifejlesztése, valamint a nagyteljesítményű elválasztási eljárások felfedezése idézte elő. A sikerek láttán sokakban alakult ki az a téves szemlélet, hogy a klasszikus kémiai analízis módszerei sokat veszítettek jelentőségükből. A kérdés közelebbi megvizsgálása azonban azt mutatja, hogy a modern fizikai-kémiai módszerek majdnem kivétel nélkül összehasonlító eljárások, és végeredményben a klasszikus kémiai analízist nem nélkülözhetik. Lényegében ezzel a meggyőződéssel fogtam hozzá a munkához több mint egy évtizede, hogy régi adósságomat leróva „Bevezetés a kémiai analízisbe” című könyvem harmadik kötetében a súlyszerinti analízis fontosabb módszereit összefoglaljam. A munka során derült ki, hogy nem teljes enciklopédikus művektől eltekintve, hosszú idő óta nem jelent meg olyan kézikönyv, mely a fizikai-kémia, kolloidfika, a szerkezeti szervetlen és szerves kémia eredményeit tekintetbe véve a súlyszerinti analízis eljárásait összefoglalja.

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.