Wilhelm Ziehr: A kereszt. Jelkép és valóság

"A kereszt az emberiség ősi szimbóluma, mely az ábrázolásmódok és jelentéstartalmak páratlan sokféleségét mutatja fel. Kulturális és vallásos jelképként már a prehisztorikus korban is előfordult, és sok különböző alakban találkozhatunk vele a közel-keleti, amerikai és ázsiai magaskultúrákban is. A kereszténység kialakulásával a nyugati kultúrtörténet fejlődésének vezérmotívumává vált, annak ellenére, hogy a korai keresztény korszakban más keresztény jelképek - mint például a halszimbólum - nagyobb hangsúlyt kaptak, és heves vita folyt a kereszténységet bírálókkal a "kereszt botrányáról". A keresztnek már az őskereszténység korában is fontos szerepe volt a teológiában és a liturgiában. Nagy Constantinus és a kereszténység államvallássá tétele után központi keresztény vallási szimbólummá vált. Európa keleti országaiban a hittanítás jele, a Krisztus földi helytartójaként fellépő Keletrómai Császárságban hatalmi szimbólum, az egyházatyák, szerzetesek, apácák és laikusok szellemiségében pedig az elmélyült teológiai elmélkedés forrása. A kereszt hatalmi követelések és hódítások jelképévé is vált, különösen a keresztes hadjáratok és az Újvilág meghódításának idején, egészen a 19. század missziós mozgalmáig, mely összefonódott az imperializmussal is. Az újkorban rohamosan veszít sajátos keresztény tartalmából, és úgy tűnik, szinte bármilyen szekularizált célra felhasználható."