Dies Irae. Huszonnégy tollrajz

Kádár Béla (1877 – 1956) magyar festő. A 20. századi magyar avantgárd sajátos képviselője.
Szegény zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot, kétnyelvű (német és magyar) környezetben nőtt fel. A hat elemi után kitanulta a vasesztergályos szakmát. Húszévesen gyalogosan nekivágott Európának, megismerkedett Európa nagy városaival (München, Párizs), s ekkor határozta el, hogy festő lesz.
1896-os müncheni és párizsi útját követően a budapesti Mintarajztanodában kezdte tanulmányait. 1911-ben ösztöndíjjal dolgozott a szolnoki művésztelepen. 1921-ben Scheiber Hugóval közösen állított ki Bécsben, két évvel később már a német expresszionizmus legjelentősebb kiállítóhelyén, a berlini Sturm Galériában szerepeltek képei.
A második világháborúhoz közeledve a faji üldöztetés miatt neki és családjának is bujkálni kellett, felesége és mindkét fiúgyermeke a holokauszt áldozata lett. A II. világháború után korábbi stílusjegyeit ötvözte munkáiban, egyre dekoratívabb lett. 1949 után a művészeti közéletből kirekesztve, magányban halt meg.