Ernst H. Gombrich: Művészet és illúzió. A képi ábrázolás pszichológiája

"Miért kell a művésznek kísérleteznie, miért nem festheti le egyszerűen azt, amit lát? Azt hiszem, azért, mert a művészet tanácstalan lett, mióta a művészek rájöttek: az egyszerű követelmény, fessék le, amit látnak, önellentmondás. Ez persze úgy hangzik, mint egyike azoknak a paradoxonoknak, amelyekkel a modern művészek és kritikusok a szenvedő nézőközönséget gyötrik. Akik azonban figyelmesen elolvassák ezt a könyvet elejétől fogva, talán megértik majd. A parányi tárgy a szemünk előtt és a hatalmas hegy a horizont peremén vagy a lebegő papírdarab, vagy egy madár ábrázolható ugyanazokkal a formákkal a vásznon; és mert az egyik dolgot a másiknak nézhetjük, ezért tévesztheti meg a szemet az illuzionista festészet. Csakhogy az előttem levő vásznon a foltot olyannak látni, mint a távoli hegyet, tulajdonképpen annyi, mint átváltoztatni a tárgyat jelentése szerint. Ezek az átváltoztatások magyarázzák meg azt, hogy a világ sohasem lehet olyan, mint egy festmény, a festmény viszont olyan lehet, mint a világ."