A Szent Domonkos-rend multjából és jelenéből

A domonkos rend magyarországi provinciájának (Provincia Hungariae) alapjait a hagyomány szerint Magyarországi Pál (Paulus Hungarus), a bolognai egyetem tanára, Szent Domonkos munkatársa vetette meg 1221-ben. Első kolostoruk feltehetően Székesfehérváron vagy Esztergomban létesült, de a tatárjárás előtt már szinte valamennyi jelentősebb városban megtelepedtek (Esztergom, Pest, Győr, Pécs, Nagyszombat, Gyulafehérvár, Zágráb, Spalato stb.). Jelentős részt vállaltak a missziós munkából, nemcsak a kunok, hanem a boszniai eretnekek között is, sőt ebbe a körbe tartozik Julianus barátnak a keleten maradt magyarok felkutatására vezetett expedíciója is. A tatárjárás után újabb kolostorok alakultak, közülük legjelentősebb a IV. Béla támogatásával felépített budai, amely aztán a rendtartomány központja lett. A 13-14. század fordulójára lényegében kiépült a rendtartomány kolostorhálózata kb. 30 nagyobb rendházzal, melyhez még néhány újonnan felemelkedő városban létesült kolostor csatlakozott az Anjou-korban (Szeged, Temesvár, Brassó), majd már csak egy-egy főúri családok által alapított házzal gyarapodott a provincia (Simontornya, Körösszeg, Mesztegnyő). A 15. század második felében meghonosodó obszervancia a rend megerősödését hozta, amely még más rendek kolostorainak átvételét is lehetové tette (pl. Vértesszentkereszt). A mozgalom hátterét a budai rendi főiskola biztosította, amely Mátyás király egyetemalapítási terveiben is szerepet kapott. A 16. század közepére azonban a reformáció terjedése és az oszmán pusztítás következtében a rendtartomány teljes egészében szétzilálódott; az első rendházat, a szegedit 1529-ben rombolta le a török, az utolsót, a nagyszombatit az 1580-as években hagyták el a szerzetesek. A rend magyarországi újjáélesztésére a 17. század elején indultak kezdeményezések, melyek közül Sigismondo Ferrari munkássága hozott látványos eredményt: 1637-ben megjelentette a rendtartomány általa írt történetét, majd 1638-ban létrehozta az első rendházat Szombathelyen. Az első rendház léte fölélesztette a Magyar Provincia iránti igényt, amely egybeesett a Német Provincia (Provincia Theutoniae) kereteiben működő stájerországi, karintiai és ausztriai kolostorok törekvéseivel. Ideiglenes eredmények után 1702-ben létrejött az Osztrák-Magyar Rendtartomány (Provincia Austriaco-Hungarica), amelynek 20 rendháza közül hét Magyarországon volt (Szombathely, Sopron, Vasvár, Kassa, Pest, Vác és Pécs).