Két dolog ejti gondolkodóba az embert. A Végtelen és a Semmi. Ha kinyitja a szemét és kitágítja elméjét, érzékei is érzik és gondolatai is megsejtik a Végtelent és az ember eltelik a Végtelenség örömével.
A Végtelen felvillanása lelkünkben az ember ragyogó szellemi erejének lendületét dícséri. De mi a Végtelen? Ez már ésszel föl nem fogható!
Ha viszont az ember behúnyja szemét, vagy megbénítja szelleme szárnyalását, sőt esetleg kiöli belőle a magasságokba ívelés lázát, akkor a Semmi sötét és szomorú éjszakája borul rá.
De mi ez a Semmi?