Titus Lucretius Carus: De rerum Natura. Szemelvények

Lucretius Carus, Titus (Róma?, Kr. e. 96? Róma?, Kr. e. 55. október 15.,?) római költő. Lucretiust hitelesen csak művéből, a De rerum natura"-ból (A természetről) ismerjük. Művét ahhoz a tehetős férfihoz, Memmiushoz ajánlotta, akinek körébe Catullus is tartozott. Feltehető, hogy Catullushoz hasonlóan Lucretius is távol tartotta magát a közügyektől, és életét filozófiai tanulmányoknak, az epikuroszi fizika (atomelmélet) megismerésének és költői ismertetésének szentelte. A De rerum natura" nem versekbe tördelt filozófiai értekezés, hanem igazi műalkotás: Lucretiusnak sikerült élővé tennie a száraz elméletet (például a híres porszemhasonlatban az atomok szüntelen áradását), szavakat és színeket talált a temészet tavaszi ébredésére és a tomboló viharra, a felhők sodródására az égen és a Cybele-papok mámorára stb. Szárnyalása miatt mondották sublimis"-nak (fennkölt). Korának eseményeire közvetlenül utaló soraiban a pénz- és hatalomvágyat, gyűlölködést stb. mind az oktalan halálfélelem folyományaképp tünteti fel: ezt akarja a természet szemléletével és a fizikai megismeréssel eloszlatni. Epikuroszt azért tartotta istenítésre méltónak, mert arany igéivel" kiűzte lelkünkből a gyötrő vágyakat, s mindazt, ami az embert boldogtalanná teheti.