Kner Imre: A könyv művészete. "Egy megírandó, de talán soha meg nem íródó könyv"

„Életem értelme nem az, hogy nyomdász vagyok, hanem az, hogy szolgálok. Jól szolgálok, mert keserves nagy harcok árán el tudok jutni feladataim felismeréséhez, és eléggé megtanultam mesterségemet, hogy tudjam vele szolgálni, amit célként, felismerek és elgondolok” – írta 1942 novemberében Kner Imre, mintegy élete summázataként. És valóban: jól szolgálta, sokszor emberfeletti erőfeszítés árán, a magyar könyvnyomtatás ügyét, olyan jól, hogy művének szelleme máig elevenen él és hat, példaként, tanításként és erkölcsi parancsként.
Tanulmányai, amelyekben „tiszta felismeréseit” közzétette, és amelyek oly mélyrehatóan ragadják meg a könyvművészet, a mesterség törvényeit és lényegét, hogy szinte egyetlen megállapításuk, gondolatuk nem avult el, most jelennek meg először hiánytalan teljességgel kötetben, mindazok hasznára, okulására és gyönyörűségére, akiknek kenyere a könyvcsinálás, vagy csak szívügye a magyar könyv, Haiman György értő, gondos gyűjtő- és szerkesztőmunkájának eredményeként.