Dienes László (1889 - 1953)

Dienes László: Philosophiai szótár Első érzésünk egy kellemes, de szkeptikus érzés: hogyan, már annyira volna filozófiai kultúránk, hogy elbír egy szótárt? S ha tovább azt látjuk, hogy nem az Akadémia, hanem egy magánkiadó adta ki, aki üzletet akar csinálni, tehát azt hiszi, hogy el fogja adni, tehát hogy szükség van rá s ha még hozzá azt halljuk, röviddel megjelenése után, hogy már második kiadásról gondolkoznak - szkepticizmusunk kezd engedni annak a kellemes érzésnek, hogy ez a szótár filozófiai kultúránk tényleges fokmérője. Azonban a szótár dicséretére legyen mondva, csak külső fokmérője. Mert kevés lapozás után megállapíthatjuk, hogy Enyvvári szótára szerkesztésében nem alkalmazkodott a magyar közönség felületesen eklektikus filozófiai olvasmányaihoz. S azt hisszük, ez lesz legnagyobb érdeme. Mert a legközelebb fekvő s legkönnyebb lett volna a számtalan kisebb-nagyobb német s egyéb nyelvű filozófiai szótárból kompilálni egy újabbat, mely megfelel a magyar kiadó vállalkozási kedvének. Enyvvári azonban többet akart s többet is adott. S ezen több által fog éppen jó hatást gyakorolni, reméljük, a magyar filozófiai kultúrára. Ez a több pedig a szótáron átvonuló egységes szellemben van, mely a sok különben széteső fogalom meghatározását összetartja és a szempontok szigorú széjjelválasztására s őszinte következetes gondolkodásra szoktatja olvasóját. S ha valakinek az volna az ellenvetése, hogy a szótár maradjon objektív s nem egy szempont, hanem az összes szempontok szerint adjon meghatározásokat, annak csak azt felelnénk, hogy egy sok kötetes, szakfilozófusok számára készült nagy szótártól tényleg ezt várjuk. De egy kis s szélesebb körnek készült filozófiai szótár nem tehetvén eleget ennek a kívánságnak, nem tehet mást, minthogy kiválaszt egy álláspontot, melyet az egészen végigvonultat. S az Enyvvári álláspontja - a tiszta phenomenologia álláspontja - pedig a legalkalmasabb a fogalmak elfogadhatóan egységes definiálására. S álláspontjának és komolyságának következménye az is, hogy nem népszerű. Nem népszerű a nálunk szokásos értelemben, ami egyértelmű azzal, hogy felületes s komolytalan érdeklődésnek szolgál. Az ilyen érdeklődéssel közeledőket a szótár elfogja hamarosan riasztani magától nem érthetetlenséggel vagy filozófiai tolvajnyelvvel, hanem egyszerűen azzal, hogy gondolkozást kíván. A szótár gyakorlati értékét az is növeli, hogy a fontosabb meghatározások után a kérdés legfontosabb irodalmát s ahol van, magyar irodalmát is adja. (Nyugat, 1918)