Richard de Bury: Philobiblon. A könyvek szeretete

"A könyvekben, úgy találom, élnek a holtak, belőlük látom előre, ami történni fog... Idővel minden tönkremegy és elsorvad: Saturnus folyton felfalja a maga nemzette gyermekeit. A világ minden dicsősége feledésbe merülne, ha Isten nem gondoskodott volna a halandók számára a könyvek megtartó erejéről." Ez a kis könyv rég elsüllyedt, különös világba, az európai könyvkultúra és tudomány középkori előzményeihez vezeti el olvasóit. Azokba a távoli századokba viszi vissza, amelyek a tudományok mai szédületes fejlődését eredményező európai írásosság és könyvkultúra csíráit hordozták méhükben. Richard de Bury Philobiblonja a tudományos munkának és nélkülözhetetlen eszközének: a könyvnek legrégibb reánk maradt, nagyszabású dicsérete, a bibliofilia, a könyvbarátság szempontjainak első rendszerezése. A középkori Európa latin nyelvű irodalmának ez a maga nemében páratlan alkotása olyan idők terméke, amikor írás, szellemi munka és könyvgyűjtés még a papsághoz kötött tevékenység, a tudományok pedig a teológia szolgálólányai. Richard de Bury számára is csak egyetlen valódi tudomány létezik: a teológia. A könyv szerepének, fontosságának bemutatására felsorakoztatott érveit, példáit sem vehette tehát máshonnan, mint az egyházi irodalomból, a bibliából és a fokozatosan újraéledő antik irodalmi hagyományokból. Ezek az ókori és bibliai példázatok a mai olvasók többsége előtt már alig ismeretesek, és az itt-ott prédikációra emlékeztető hangvétel szintén szokatlan. Akkor hát miben rejlik a Philobiblon vonzóereje a mai ember számára? Minek köszönheti, hogy ezekben az években egymást érik új kiadásai a Szovjetuniótól kezdve Olaszországon, Svájcon, Spanyolországon és Anglián át az Amerikai Egyesült Államokig?