Kosár
A középkor sokat tud mesélni egy hegyről, amely egyetlen térképen sem található: a Venus-hegyről. Az érzékiség itt lel otthonra, itt ünnepli vad örömeit, mert az érzékiség egész birodalom, egész állam. Ebben a birodalomban nincs helye a nyelvnek, sem a gondolkodás megfontoltságának, sem a fáradságos reflexiónak, itt egyedül a szenvedély elementáris hangja szól, az örömök zenéje, a részegség vad lármája, itt egyedül az örökös mámort élvezik. Ennek a birodalomnak elsőszülötte Don Juan. Mindezzel még nem mondtuk azt, hogy ez a bűn birodalma; hisz a pillanatban kell megragadnunk, amikor esztétikai indifferenciában mutatkozik meg.”* Mozart Don Juan-ja ennek a világállapotnak az utolsó óráit ábrázolja. Az opera – a nyitány d-moll andante bevezetőjében – a szellem váratlan visszatérésével kezdődik. Ez a tisztán zenei fogantatású kezdet egyúttal a zeneirodalom egyik legfantasztikusabb víziója is: valóságos jelenés. A teljes zenekaron megszólaló d-moll tonikai, domináns akkordok belsőleg aszimmetrikusan kialakított tömbjei tagolatlan monumentalitást, valamiféle tömegszerűséget idéznek fel.
Fodor Géza: A Mozart-opera világképe
