Ken Follett: Tű a szénakazalban

"Godliman és Bloggs egymással szemközt ült egy fa asztalnál a régi Scotland Yard irattárában. Godliman odalökte az aktát Bloggs elé, az asztal másik oldalára. - - Azt hiszem, ez az. - Bloggs átfutotta az aktát, s csak ennyit mondott: - - A stileto! - Az aláírások ellenében kivették az aktát, és gyalog tették meg a rövid utat a hadügyminisztériumig. Amikor visszatértek Godliman szobájába, egy megfejtett üzenet hevert a professzor íróasztalán. Godliman automatikusan elolvasta, aztán izgatottan az asztalra csapott: - - Ő az! - Bloggs is elolvasta az üzenetet: - - Utasítást megkaptam. Üdvözlöm Willit. - - Emlékszik rá? - kérdezte Godliman. - Die Nadel! - - Igen - felelte habozva Bloggs. - A Tű. Csak nem nagyon látom az összefüggést. - Gondolkozzon! Gondolkozzon csak! A stileto olyan, mint a tű. Egy és ugyanaz az ember ölte meg Mrs. Gardent, és adta le 1940-ben azokat az üzeneteket, amelyeket nem sikerült bemérnünk. És ő találkozott Blodie-val is..."