Slawomir Mrozek: Drámák

"A művek java részét a magyar olvasó színházból is ismerheti, de aki csak néhány darabot látott vagy olvasott, az is otthonosan érezheti magát minden Mrozek-mű világában, lévén, hogy az író - ha témát váltogat is, alapstruktúrát és technikát nemigen. Szinte minden drámája egy kifordításra, abszurd alaphelyzetre épül: a Rendőrségben a legbuzgóbb nyomozó válik forradalmárrá, a Tangóban a kamasz fiú a rend megteremtőjévé, az Emigránsokban az egymást kizáró koncepciók (és képviselőik) egymás szükségszerű feltételeinek bizonyulnak. A struktúra azonossága és a szinte már sematikus drámatechnika azonban végtelenül változatos "életanyagban" jelennek meg, evokálódnak: az író egyként otthonosan mozog a művészvilágban, a kispolgárok otthonaiban, a zsarnokok börtöneiben, a szerelmesek bizalmas enteriőrjében, a nagyvilág konspirációi közt vagy a fantasztikus gondolatkísérletek légváraiban. És bírja szusszal, bírja ötlettel, bírja abszurdnál abszurdabb szituációkkal és figurákkal, hogy valamiképp mégis midig ugyanazt mondja: a létező szocializmus elképzelhetetlen, fokozhatatlan irrealitását. (Amihez persze vaskos realista beállítások is hozzájárulnak.) Az immáron vitathatatlanul élő klasszikusnak számító író drámái - minden "igazi" olvasó "kötelező" olvasmányai." Legeza Ilona könyvismertetőjéből