Schalom Asch: Föld. Történet Orosz-Lengyelországból

"Az a darab föld, amelyről történetet mondok, a dombrovi nagy erdőn tul, a Visztula partján fekszik. Azok a nagy füzfák, melyek megannyi vén királyként állnak ott terebélyes koronájukkal, tulnőve egymáson - mind magasabban és magasabban - a végeláthatatlan erdő mélyéig, az idők nagy során kiszivták a földnek minden kövérségét, nedvét, elannyira, hogy száraz és homokos lett az, és elaszott, mint az anya kiapadt emlői. Most, a tavasz évadján, mikor köröskörül minden megcsillant az ébredő nap fényében, a sötét, száraz homokrét még élesebben különült el a derült szemhatártól. A duzzadó erejökben fénylő napsugarak tüzes kérőkként özönlöttek alá a földre, de nem lelték szerelmesüket, ki övék akart volna lenni. Hiába ébresztgették csókjaikkal az eltévedt termőmagocskát, melyet a szél a kövér földekről hajszolt oda - a föld nem engedte meg többé, hogy zöld vetés fakadjon belőle. És ha a gyönge sarjadék itt-ott mégis kiütközött, a homok és a por időnek előtte kiszáritotta és valósággal megemésztette. S az egész földség, mely végighuzódott a Visztula mindkét partján, olyan volt, mint egy értéktelen földdarab, melyet a nagy, zúgó erdő hányt ki magából szégyentelenül Isten és ember előtt."

Felvágatlan példány.