Tadeusz Rózewicz: Kirándulás a múzeumba

„Minden reggel velem együtt ébredt a múltam. Amikor az ablakban a napsugarak kirajzolták a virágok világos szárait, velem együtt ébredtek az iskolatársaim, egyívású játszópajtásaim, a tanáraim, és száz meg száz, vagy talán ezernyi ember. Tüstént felébredt minden kellemes és kellemetlen élményem: ezek most mozdulatlanok és világosak voltak, fölelevenedtek, és egy rég holt világ felé vonzottak…” Ez az idézet Tadeusz Rózewicz egész életművét jellemzi: arra utal, hogy a szerző legfőbb célja mindig a történtek, az elmúlt események pontos feltárása és könyörtelen analízise volt; az a törekvés, hogy az írót kataklizmák megjelenítésével elrettentő tanulságokat fogalmazott meg a jelen és a jövő emberének.