Michal Choromanski: Orvosok és betegek

"Choromanszki könyvét az első pár oldal után letettem; mesterkedése, hogy izgató és drámai atmoszférát teremtsen, oly naivul átlátszó, hogy semmi illuziót sem kelt. Egy ember köhög, valahol kialszik a villany, a városon szélorkán süvít végig. - Az utcán egy hulla fekszik. A púpos zsidó gyerekei sötétben sírnak. A szívbajos férfi hiába várja feleségét, az asszony nyilván a szeretőjénél van. Büdösség van és fullasztó szél. Furcsa alakok érthetetlen, sötét dolgokról tárgyalnak, misztikus célzásokban. S közben is folyton fuj a szél. - Ideges és drámai levegőt lehet egészen gépies, kész eszközökkel is megteremteni, a futuristáknak pl. egész gyáruk van ilyen atmoszférakellékekből. De mikor e könyvet pár hét mulva unalomból újra kézbevettem, kényszerültem felfedezni, hogy gépies és mesterkélt kezdetből is folytatódhatik jó regény. Az ügyetlenül felrakott s messziről festékes staffázs szemünk előtt változik át eleven és tragikus világgá. A szél egyre fuj, de most már szinte mechanikus ismétlődésével ér el borzongató hatást, a naiv bábok valóban szörnyű konfliktusokba keverednek. Vannak e könyvben lapok, mint pl. az orvos egy operációs napjának leírása, vagy a szerelmesek egy vallomásos délutánja, melyekben nagy művek felejthetetlen lélekzetét érezzük. Az író technikája, ahogy a művet megcsinálja, mindvégig naiv és mesterkélt. Hogy lehet ily módszerrel mégis viziós és lenyügöző hatást elérni, az számomra egészen érthetetlen." Török Sophie, Nyugat.