"1930-ban születtem, mert valahogy el kellett kezdeni" - így mutatkozott be annak idején az életrajzéra kíváncsi olvasóknak a ma már világhírű lengyel író.
Mrozek művei torzító tükröt tartanak a világ elé, így ébreszt rá nyárspolgári beidegzettségeink deformáló hatására, s egy-egy szituáció hirtelen fejtetőre állításával, egy-egy komoly gondolat végletekig feszítésével, váratlanul felvillantott komikumával mutatja meg a dolgok bonyolult szövetét, a világ fonákját, nemegyszer a komikum tragikumát is.
A modern ember egyre lakhatatlanabbá váló planétájáról ír, a mindennapok abszurd kényszereiről, nem hagyja, hogy hibáinkba belefásulva már-már észre se vegyük azt, amin változtatnunk kell, nem hagyja, hogy hozzászokjunk az embertelenséghez, a közönyhöz, a hazugsághoz. A groteszk, az abszurd sajátos eszközeivel ugyanazért küzd, mint minden jelentős, igazi alkotó művész: az ember és a társadalom ha nem is "örökre", de egy hosszú történelmi korszakra érvényes megfogalmazásáért.