Wesselényi Miklós: A' régi hires ménesek egyike' megszünésének okairól [Reprint]

A' ​​legnagyobb dolgokról valamint a' legkisebbekről örökké igen különbözik az ítéletek. Kevés tárgy van olly kis értékű, hogy az emberek annak megrostálásával magokat ne fárasszák. Kiki azt önnön tiszta vagy homályos szemeivel látja 's igen sokan az elő – vagy bal-ítéletek' kölönböző színű üvegein által nézik. Bár mi csekély légyen is magában egynehány ló eladása, még is a folyó 1828-dik esztendő' Octobere 1-ső napján történt, kótyavetyélése ménesemnek nem kevés beszédre 's nagyon sok különböző ítéletekre adott alkalmatosságot. Sokan csodálkoztak ezen cselekedetemen, – mások módiból való anglomaniának 's némellyek hazafiságtalanságnak lenni ítélték, – vagy mint ló-tenyésztőt hibáztattak, jó-tanácsoltak. Ha mind ezek azon részvételből szármoztak volna, mellyel a' Közönség egy régóta elhíresedett ménes iránt viseltetik, örvendeném: mivel a' ló-tenyésztéshez való buzgóságnak jele lenne. De ez nagyon keveseknél volt, úgy gondolom az eset. Mivel, ha ezen régi híres ménesnek vélt elenyészését közönségesen fájlalták, annak legtermészetesebb következtetése a' lett volna, hogy nagyon sokan igyekezzenek azon drága jó fajokból magoknak valamit szerezni...

Az 1829-ben Petrózai Trattner J. M. és Károlyi István által Pesten kiadott kötet hasonmása.