Ördögh Szilveszter: A csikó

A novellaíró Ördögh Szilveszter az átalakuló parasztvilág krónikása.
Ördögh kitör a téma ábrázolási hagyományainak keretei és korlátai közül. Illúziótlanul nézi a várost – új lakhelyét –, de a falura sem gondol vissza érzelmes-érzelgős, nosztalgikus ellágyulással. Tisztán látó szeme, tisztult szemlélete van. Illúziótlanul méri fel a feloldhatatlan ellentétet a múlt és jelen világa között. Tudja, hogy a város még nagyon messze van attól, hogy a jövő városa legyen. De amint a hagyományos paraszti faluban már csak inkább a „skanzent”, a sok tekintetben rideg, idegen városban a jövőt érzi. A történelem kerekét nem lehet visszapergetni – menekülni is csak előre lehet: „Menekülnél innen! De hova? Vissza a gyerekkorodba, a lassan elmúló parasztvilágba, a lápszagú értelmetlenségbe, a görcsös butaságban?! Hisz tudod, hogyne tudnád, haldoklót nem lehet életre támasztani. Ahol egykor könnyű vizű tó volt, tengercsillogással, dalt-mesét-örömet és fájdalmat éneklő nádsuhogással, békazenével és… napfénnyel – itt már az éjszaka is sápad, fél, a Hold tükörképe is ráncos, vén és nagyokat nyög, hogy belérian a vidék!”
Novellái plasztikus figurákat tökéletes élethűséggel beszéltető, elénk állító, fordulatos meseszövésűek, az átalakuló falusi világ, az onnan városba került fiú érzéseinek, gondolatainak hű megjelenései. Az olvasónak az az érzése, hogy rég olvasott ilyen egyszerű, egyben ilyen okos, ilyen ismerős, mégis ilyen izgalmas fiatal novellaírótól. Ilyen vérbeli olvasmányt.