Kosár
Tenger, tiéd vagyok!
Habod táncoljon hát a napsugárral!
Szivárványszínben játszó gyöngyszemed
Hadd kápráztasson millió szemet...
Ujjongj, kacagj, szeress!
Ölelje hullám hullámod magához...
Vagy tombolj inkább oly förtelmes árral,
Hogy millió sivító hang megátkoz,
Hogy millió szív púlyán megremeg!
Hívsz, csábítsz, elragadsz...
Csak sejteném, mi vonz, mi űz, mi kérlel,
Mi hajt vakon, mi ránt, mi húz feléd?...
Csak sejteném a síromat elébb...
Mi hív? A végtelen?
A sík... A mély? kavargó tengerörvény?
Szent homlokoddal, szived lángtüzével
Láncolsz magadhoz, vonszolsz összetörvén
Szivod velőm, szitod szivem hevét?!
A delta itt, siess...
Csak sejteném, hol kell hajóra kelnem!
Megyek, megyek már, ó de mért, de mért?
Káprázatos, tündöklő szellemért
Vagy ajkért, mely pokol?...
Hideg, bénító, bölcs agyad varázsa,
Vagy búja tested esdi a szerelmem?
Én nem tudom... de valami elásva,
Valami itt benn, érzem, meg nem ért.
A delta itt. Mehetsz.
Valami sír, valami visszavár még...
Csak szeld hajóm a zöld hullámokat,
Jöjj Óceán, ki boldogságot ad!
Valami sír... s megáll...
Ó lány: vagyok fagyos szavad bolondja.
Ó lány: vagyok hótested mellett árnyék.
A delta itt. Vásznad a szél kibontja...
Eredj!... S ne bánd, ha lelked fennakad!
