Diplomata (Pellegriny Albert): A Hannover-huszárok

"Az ezredet 1742-ben alapították. Tulajdonosa 1847-töl Ernő Ágost Hannover királya (ezért a Hannover huszárok elnevezés), parancsnoka 1845-től Kiss Ernő ezredes, a későbbi aradi vértanú tábornok. Az erdélyi kiegészítésű ezred 1848 tavaszán Magyarországon állomásozott, s döntő szerepet játszott a Délvidék megtartásában. A szabadságharc hadseregének egyik legkiválóbb alakulata volt. A császári királyi csapatok közül tisztikara a legnagyobb arányban szolgált a honvédseregben, s 59%-uk mindvégig kitartott, ami elsősorban az ezredparancsnok Kiss Ernő hűségének és példamutatásának volt köszönhető. Kiváló törzstisztek sorát és 4 tábornokot adott az ezred a honvédseregnek. Kiss Ernő mellett a szintén aradi vértanú gróf Vécsey Károly, valamint Pikéty Ágoston küzdötték végig a szabadságharcot (gróf Esterházy Sándor tábornok 1849 januárjában kilépett a szolgálatból). Az egyetlen lovassági alakulatként mindvégig együtt tartották az ezredet, s a Damjanich vezényelte híres III.hadtestben harcolta végig a tavaszi hadjárat nagy csatáit, kitűnve Isaszegnél, Nagysallónál és Komáromnál. Később is a csatákat eldöntő nagy lovasrohamokra tartogatták, így Perednél (itt halt hősi halált egyik osztályparancsnoka br. Ernst Hügel őrnagy) majd a Görgei által személyesen vezetett július 2-i komáromi nagy lovasrohamban játszott fontos szerepet. Az aradra levonuló hadsereget fedezve 1849 júliusában többször és sikeresen csapott össze az orosz lovassággal. Világosnál kényszerült letenni a fegyvert, utolsó parancsnoka Galvagni Cézár alezredes volt. A Hannover huszárok 1798 óta viselték sárgagombos, világoskék egyenruhájukat, amelyhez a vörös csákó járt. A tisztek dolmányát és prémes mentéjét sűrű zsinórzat és gazdag sujtásozás díszítette. A rangot a csákón és dolmányon különböző szélességű paszományokkal jelölték. A díszöltözetet arany veretű tölténytáska, aranyfonatú sárga öv és díszes szíjazaton függő pompás hímzésű tarsoly és szablya egészítette ki. Az öltözethez tartozó szolgálati fegyver az 1845 M lovastiszti szablya volt, a császári királyi hadsereg lovasságának legelső egységesített fegyvere, amely először alkalmazta a kézfejet és csuklót fokozottan védő markolatkosarat."