Lázár István született 1881. december 13-án, a csíkmegyei Gyergyószentmiklóson, ősrégi székely nemesi csa¬ládból. Apja Antal földbirtokos, anyja kibédi Bene Judith, a X. századbeli Bene vitéz utolsó sarja. Iskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi gimnáziumban és a budapesti Tudomány¬egye-temen végezte.
Irodalmi munkássága 1903-ban négy verskötetével indult, majd 1910-ben a »Sátán« című első regényével hirtelen a népszerű magyar regényírók sorába emelkedett. Azóta sok regényt írt. »Betulia virága« című asszír-babilon tárgyú regénye félév alatt több külföldi nyelven jelent meg, »Hágár« című napkeleti történetét pedig a Magyar Tudományos Akadémia tüntette ki 1915-ben. De nemcsak antik regényeivel aratott sikert, hanem a magyar nép- és közéletből vett több ezer tárcájával is. Nevezetesebb művei: Eszter, Ruth, Koppány, Hunor és Magár stb. napkeleti történetei, amelyek közül a legnagyobb méretű a Krisztus című műve. Modern társadalmi és fantasztikus regényei közül figyelemreméltóak: A nap lelke, A múmia, az Istenek harca stb., amelyek gyors egymásutánban jelentek meg. Legújabb regénye: az Aranykapuk városa, melyben az elsüllyedt Atlantis világkatasztrófáját rajzolta meg. Több irodalmi társaság tagja, 1922-ben a Petőfi-Társaság is tagjai sorába választotta.
SZÉPIRODALOM / Magyar irodalom kategória termékei
Lázár István: A Nílus rózsája
Kiadás:
Budapest, 1927
Kiadó:
Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt.
Kategóriák:
Magyar irodalom Regény, elbeszélés
Nyelv:
Magyar
Sorozat:
Terjedelem:
247 p.
Kötésmód:
félbőr