Kezdetben, a többi prédikátor-íróhoz hasonlóan, Heltai is vallási-erkölcsi tárgyú, értekező-oktató-vitázó műveket tett közzé, amelyeket németből vagy latinból fordított. De inkább átdolgozások voltak ezek, mint fordítások, és az értekező jellegüket szépprózai betoldások oldották.
Első jelentős művében: Az részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialogusban 1552, Sebastian Frank német nyelvű, Von den greulichen Laster der Trunckenheit (A részegség utálatos bűnéről) című, 1531-ben kiadott traktátusát dolgozta át a hazai viszonyok szerint.
Két kolozsvári polgár, Antal és Demeter beszélget Heltai dialógusában. Antal a reformátorok hatására józan polgárrá lett, és egy héten át naponta próbálja érveivel rávenni iszákos, züllött barátját, Demetert arra, hogy kövesse a példáját. A beszélgetésben a nemesi és a polgári életforma ellentétei is kirajzolódnak: Antal a polgári mértéktartás, szorgalom, józanság nevében bírálja a nemesi pompakedvelést, dorbézolást, az előkelőségek romlottságát. A Dialogusban már megmutatkozik Heltai írói személyisége és stílusa: a két kolozsvári polgár ízes, eleven, helyenként tréfás hangnemű, élvezetes beszélgetést folytat egymással, és az erkölcsi prédikáció oktató célzatát tompítja a természetes mesélőkedv csapongása.
SZÉPIRODALOM / Magyar irodalom kategória termékei
Heltai Gáspár: A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialogus
Kiadás:
Budapest, 1951
Kiadó:
Kategóriák:
Terjedelem:
XXX p., cca. 150 p.
Méret:
11 x 15 cm
Kötésmód:
félvászon
tartalom:
leírás:
Az 1552. évi kiadás hasonmása Stoll Béla bevezetőjével.