"Honnan került a cipő az asztalra, ide, a kedves Olvasó elé? Természetesen egy versből. De nem abból, amelyik a nemzet mélyrepülése alcímet viseli, s amelyben költőnk a Vörösmarty nemzethalál-víziójának beteljesülteutáni állapotot tárja elénk. Szőcs Gézának ebben a totális pusztulás utáni, immár ellenségek, békediktátumok, sőt magyarok nélküli, feltámadás utáni földi körképében a budai Vár helyén már csak egy rozzant csőszkunyhó áll, a Moszkva téri metróban összegyűlt vízhez éjszakánként őzek járnak inni, Kolozsvár főterén pedig Mátyás szobrának "bezúzott arcában két bogyó úgy remeg / mint forró vaslapon hideg eperszemek!" A sirálybőr-cipőre (és nem itt először) a költőnek abban a ritka "optimista" versében lelünk rá, amelyet a millenniumhoz vagy inkább az évezredhatárra való elérkezés, a vissza- és előretekintés pillanata ihletett. Az ezredforduló pedig delejes dátum ugyan és bűvös állapot, ámde csak annyira, mint minden Szilveszter-éj: hamar elmúlik, és sohasem sorshatár."
Csapody Miklós