Olvasson bele!
"- Hattie, Hattie, gyere már!
Erélyes hang riasztotta fel a kis lányt, aki a lépcső alján ült, kezében rongybabát szorongatott. Viharvert, kócos baba volt szegényke, egyik karja hiányzott és az orra keservesen belapult. De Hattie nem vette észre a baba fogyatékosságait. Féltő szeretettel kötött egy fényes, piros szalagot a hajába.
- Hattie, Hattie, nem várunk rád, ha nem jössz!
A hang még messzebbről jött, valahonnan a málnabokrok tájékáról. Hattie felugrott. Tudta, ha még egy percet késik, a gyerekhad elvonul a kiserdőn túl, a folyó partjára.
A folyó ... A kis lány képzeletében felvillant a lágy, tavaszi fényben fürdő folyó képe, amelyen a naptündérek lassú, csöndes táncot járnak. A folyó partján már kizöldült a fű s a kökörcsin kipipiskedik a fűből.
- Megyek már, várjatok! - kiáltotta. Magához szorította a babát és futni kezdett."