Kosár
Drága Barátom! Úgy egyeztünk meg, hogy négy hétig nem írunk egymásnak. A négy hét letelt. Jelentkezem tehát... Most nem csak azért írok magának, mert erre adott szó kötelez, hanem azért is, mert fontos közölni valóm van az ön számára, Johnny.
Elváltam az uramtól, a philadelphiai törvényszék tegnap mondta ki a jogérvényes ítéletet. Csodálkozik ezen? Nyolc évig viseltem a nevét, de az utolsó három évben már - amint ezt ön tudja legjobban - nem voltam a felesége. Hogy miért nem váltam el már három évvel előbb? Azért, kedves Johnny, mert az ön szerelme szükségtelenné tette számomra, hogy visszavegyem a függetlenségemet...
Három évig szerelmesen vártam, hogy maga feleségül vesz... És minden volt ebben a szerelemben. Gyönyör, boldogság, félelem, vágy, harag, féltékenység, őrjöngés, reszketés, ellágyulás, ujjongás, halálos kín és halálos kéj...
A beláthatatlan lelki gyötrelem elijeszt és visszariaszt. Nos, az én szerelmem ilyen végeláthatatlan kínszenvedéssel fenyegetett. Azért futottam el magától és azért kértem meg, hogy egy hónapig ne tudjunk egymásról. Hogy mi történt bennem ez alatt az egy hónap alatt?
Elváltam az uramtól.
Visszaszereztem a függetlenségemet.
Most már tudom, hogy mire használjam azt. Már nem vagyok a magáé. Isten vele Johnny. Élvezze Londont. Nagyon szerettem magát. De most boldog és független vagyok...
