Orbán Ottó: A világ teremtése és egyéb badarságok

Mivel kezdődött a teremtés? Természetesen egy nagygyűléssel, melyen a teremtésben részt vevő angyalok körültekintően és mélyrehatóan elemezték a teremtés körülményeit. Mi adta az Úrnak a teremtés ötletét? Természetesen a szorongató gazdasági helyzet. Legalábbis Orbán Ottó szerint, aki A világ teremtése verskarikatúráját Jean Effelnek,a világhírű francia karikaturistának ajánlja mint elődjének és mintaképének a teremtéskutatásban, minthogy néhány éve Effel tett közzé azonos témáról, azonos címen rajzos értekezést. Badarkák cím alatt kaptak helyet a kötetben a szerző badarnál badarabb költeményei. A badar versen, ennek az angol irodalomban olyan népszerű műfajnak hazai meghonosításával már Radnóti Miklós is kísérletezett. Orbán Ottó mostani kísérlete után már közelinek látszik az idő, amikor badarságból nem szorulunk többé behozatalra, mert a fölmerülő igényeket hazai gyártású termékkel is magas színvonalon tudjuk kielégíteni. A Paródiák ciklusában a szerző akadémikusi komolysággal írott irodalmi stílustanulmányai találhatók, melyek Illyés Gyulától Tandori Dezsőig és Déry Tibortól Csurka Istvánig tekintik át a mai magyar irodalom alkotásait. Karinthy óta tudjuk, hogy az irodalmi paródia a kritika egyik formája. Orbán Ottó új kötete tehát világ-, ön- és irodalomkritika. Megérdemli, hogy komolyan vegyük. Csak túl komolyan ne vegyük! "Egy költőt - mondja a szerző - élete során számos szerencsétlenség érhet. Közülük is az egyik legszörnyűbb, ha az illető költőnek nincs humorérzéke. Annál - jobban meggondolva - már csak egy, még az előbbinél is szörnyűbb szerencsétlenség eshet meg vele. Ha van neki humorérzéke."