Kaffka Margit: Állomások

"Kaffka nagy regénye nagy szerencsével úgy van megkonstruálva, hogy két érdekes embersors uralkodik az összes elénk torlódó többi sorokon és mozgalmakon. A két barátnő-hősnőnek, a festőnek és a költőnek epikai bőséggel kezelt alakja, mint két hatalmas karyatid-nő emeli a regény súlyos tömbjeit. Két hősnőt mondunk, noha a cím s a szerző intenciója voltaképp csak egy hősnő életének állomásait állítaná előtérbe. Azonban Rosztoky Éva alakja mellé oly imponáló frissességgel s oly szenvedélyes arányokkal lép Szörény Teklának, a költőnőnek figurája, hogy legalább is egyenrangúnak kell látnunk a hősnővel, sőt, a maga telibb, eseményesebb, viharosabb életével egyenesen kiegészítője, önkéntelen szimmetria-párja lesz amannak. Kettőjük sorsa hömpölyög végig a regényen s egzotikus szigetekként fogja körül egy-egy érdekesebb, jelentősebb embercsoportnak - politikusoknak, íróknak, képzőművészeknek külön és együttes életét. Rosztoky Éva csöndes, benső elmélyülésekre hajlamos, külső akcióiban a legszükségesebbekre szorítkozó lélek. Egy sikertelen házasélet csömöre s egy sikertelen nagy kaland émelye után a művészi, mégpedig egy biztos kenyeret nyújtó, nem nagy forrongásokon át fejlődő, művészi foglalatosság szelíd révébe vonul vissza, gyermekeinek él; élvezi a csöndes kedvesek szuverén és fölényes nyugalmával azt a sok apró és nagy, furcsa látnivalót, amelyben a lázas, zavaros budapesti miliő részesíti, önmaga azonban csöndes, de határozott mozdulattal hárít el magától minden nagyobb élményt. Mégsem impasszibilitás ez; inkább valami ősi előkelőség, melynek felszíne alatt mély kedélyhullámzások, nagy leszámolások játszódnak le zajtalanul - s Kaffka egyik legszebb művészi ténye, ahogy eszközei gazdagságával, kezdve oly nyers és kíméletlen elkülönzésektől, hogy Éva pl. keresztény és jó magyar, míg ellenképe: Tekla, zsidó és jövevény, át a finom árnyalatok és elemzések egész során, ezt a külsőleg akciótlan alakot egy mindjobban tisztuló és emelkedő belső mozgalmasság sikerült kifejezőjévé teszi. Mily finom megfigyelés például, hogy ez előkelő visszavonultságú alaknak több érzelmi komplexumát egy paraszti cseléddel való beszélgetései közben életi ki, reagáltatja le. Sok szomorú muzsika is zeng e nemes figura körül, a líra hangfogós, arany húrjai, s úgy válunk meg tőle a regény végén, mint egy nagyon okos, nagyon meghitt barátnőnktől. Kár, hogy a képzőművészet, ahogyan Rosztoky Éva űzi, kissé nagyon is úri-dilettáns ízű - okossága és nemes bája mellé oly jól illettek volna nagyobb, elmélyültebb művészi tevékenységek!" Tóthy Árpád, Nyugat