Biró Lajos: Amor és Psyche

Delius Róbert felment a Gorgon fedélzetére. A hajó mögött üveges zölden csillogott a tenger, észak felé azonban sárgásbarnán fénylett az öböl nyugodt vize. Ez már a Menam, a vizek anyja, amely iszaptömegeit százezerévek óta rakja le a sziámi öbölbe. Ha a hajó tul van a nagy iszappadon és beér a folyam torkolatába, akkor egyelőre elmult minden veszedelem. Róbert fájdalmasan feszült figyelemmel nézett a part felé, és egyszerre nagyot dobbant a szive. A partnak egy kanyarulat mögül karcsu hajó siklott elő. Ágyunaszád. Egyenesen erre tart. Róbert érezte, hogyan árad szét hevesen megdobbanó szivéből minden tagjába egy hideglelős rémület, és ökölbeszoritott kézzel és összeszoritott foggal gyüjtötte össze minden erejét, hogy leteperje ezt a hirtelen támadt rémületet. Miért fél? Nem vette-e bizonyosra, hogy erre a próbára előbb-utóbb rákerül a sor? Nem azért jött-e fel a fedélzetre, mert tudta, hogy a következő óra nem mulik el e nélkül a próba nélkül és mert egyenesen szemébe akart nézni annak, ami jön? - Hát most szembe kell vele nézni