Radványi Ervin: Andaxin kora

A címadó írás Radványi talán legnépszerűbb, a rádió és a televízió egyik szilveszteri műsorának hullámain országos sikert aratott humoreszkje - de korántsem az első. Sokat nevettünk már Radványi fanyar humorú, egyéni hangú írásain. Szatirikus tehetségét évente fedezik fel a különböző intézményeknél - mindig nagyjából egyidőben. Mint elmondja: a rádiószerkesztők mélyen a szemébe nézve mindig arra intik, hogy minden írása a nagyközönséghez szóljon. Az Ésnél (Élet és Irodalom) ugyanolyan mélyen a szemébe nézve, mindig arra intik, hogy a világért se keresse a nagyközönség olcsó kegyeit. A humoros hetilapnál arra buzdítják, hogy vegye számba a háztartási boltok hiánycikkeit, az irodalmi folyóiratoknál pedig rámutatnak, hogy a modern író legfontosabb gondja az atomkor nagy parabolájában keringő ember transzszubtanciális életvibrációja. Így aztán egy kissé magára maradt. A saját feje után kezdett szatírákat írni, és a szatírák mégis megjelentek. És természetesen követték őket a vélemények is. "Jó, jó - mondták egyesek a szerzőnek -, maga igazat ír, meg röhögünk is rajta, csakhogy ez nem kroki. Sem humoreszk. Sem tárca. Sem karcolat." - "Jó, jó - mondták mások -, maga igazat ír, finoman mosolygunk is rajta, csakhogy ez nem novella. A novella hosszabb. Rövidebb. Valahogy gömbölydedebb. Valahogy szögletesebb." És aztán valamennyien: "Jó, jó, de voltaképpen mit is ír maga?!" Nem műfajokat. De mindenesetre az igazat.