Krúdy Gyula: Andráscsik örököse

"Szabolcs vármegye a színhelye Krúdy regényének. Nagykállóban él az öreg Andráscsik s kegyetlenül szipolyozza a könnyelmű földesurakat. Azaz csak azt, aki kénytelenségből szóba áll vele, elmegy a házához s barátjának szólítja. Azoknál nem mondja fel a kölcsönt, kik megvetik s szóba sem állnak vele. Az öreg meghal s nagy vagyon marad utána. Mindenki meg van győződve; hogy vagyonát egyetlen leánya örökölte. A végrendelet felbontásakor jön a meglepetés. Az öreg kettős életet élt. Volt már egy felesége katonatiszt korában, de egy romantikus körülmények között lefolyt esküvő és párbaj után el kell tőle örökre szakadnia. Otthon megházasodik s nem tesz említést senkinek sem első feleségéről. Majd fölébred benne a nyugtalanság, keresni kezdi elhagyott családját. Hosszas kutatás után rájuk akad. Felesége kiterítve fekszik, növendék leánya és felesége nagybátyja vannak körülötte. Az öreg birtokot vesz nekik s időnként fölkeresi őket. Természetesen, a fukar Andráscsik ilyenkor nem kíméli a pénzt. Erre a leányára hagyja vagyonát. Az Andráscsikok perelnek, a leányt egy fiatal fiskális védi. Az Andráscsik-leány természetesen beleszeret a fiskálisba s miután vagyonának nagy részét kiosztotta az Andráscsik-rokonok között s lerázta magáról a pénzéhes kérőket, egymásé lesznek a szerelmesek. A történet naiv, az alakok elhibázottak. Az öreg Andráscsik históriája mesének is alig állja meg a helyét. Andráscsik Zsuzsannának alakja pedig azt a hatást teszi reánk, mintha az író néhány össze nem illő jellemvonást együvé gyúrt volna, hogy egy érdekes leányalakot teremtsen. A regény szereplői néhány mellékalakot leszámítva annyira élettelenek, vagy oly régen kipusztultak már a magyar társadalomból, hogy szinte bántó hatást tesznek reánk. Krudy a múlt társadalmának alakjait és egynéhány, soha sem élt irodalmi alkotást szerepeltet a mi társadalmunkban. De ezek az alakok nem állják meg a helyüket a mai társadalomban, szinte visszasírnak régi környezetükbe, az elmúlt társadalomba, vagy idejétmúlt irodalmi művekbe. Olvasóink között sokan vannak, kik rajonganak a romantikáért. Nemcsak a fiatalok, kik mindig rajongani fognak érette, hanem meglett emberek is szívesen olvasnak romantikus történeteket. De megkívánják e művektől, hogy ne csak változatosak, fordulatosan, érdekesek, hanem alakjaik legalább is következetesek és újszerűek legyenek. Ezt hiába kerestük Krudy regényében. Van még Krudynak egy nagy hibája. Nem tud szabadulni Jókai és Mikszáth hatása alól. Alakjai, meséje Jókaira emlékeztetnek, de Jókai ragyogó színei hiányzanak belőle. Előadásmódja Mikszáthot juttatja eszünkbe, de nem tudja utolérni Mikszáth kedvességét, nem rendelkezik Mikszáth humorával. Van Krudynak jó tulajdonsága is. Valami elbeszélőkészsége van. Egy-egy mellékalakot is ügyesen meg tud rajzolni. Az a meggyőződésünk, hogy novellái, melyekben egy helyzetet rajzol, jobbak, mint hosszabb elbeszélő-művei." (Néptanítók Lapja, 1909/50. 16. p.)