Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Ámen.* * Az1926. július 11-i első közlésben (Pesti Napló) a vers utolsó szava nem Amen, hanem Anna.
SZÉPIRODALOM / Magyar irodalom kategória termékei
Juhász Gyula: Anna örök
Illusztrátor:
Kiadás:
Budapest, 1963
Kiadó:
Kategóriák:
Magyar irodalom Vers A Nyugat nagyjai Impresszionizmus
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
192 p.
Méret:
10 x 10 cm
Kötésmód:
egészvászon