Gergely Márta: Anyakönyvi kivonat

"A temploma Piac-térre néz és közvetlenül a templom mellett van az iskola. A templomot és az iskolát közös nagy udvar fogja körül, az udvarban lakások is vannak, itt lakik többek között a másodkántor is. Alacsony ablakukon belátni a szobájukba, odalent mindig félhomály van és a kántor lánya egész nap veri a zongorát. Az iskolaépület egyetemes. A folyosó és a lépcsőház meglehetősen sötét és ahogy az ember a kapun belé, megcsapja a mellékhelyiség szúrós, átható illata. Az udvaron gesztenyefák állnak, amelyek már kora tavasszal árnyékba borítják a földszinti iskolaszobákat. Az egyik ilyen földszinti szobában tanult meg Mariska írni és olvasni. Mariska tömzsi, pirosképű kis fekete lány volt. Egy napon eljött az iskolába sárga fatáskájával, amelyben zörgött a palatábla és Tief bácsi, a tanító, megveregette pofácskáját tiszta, dohányszagú öreg kezével. Tief bácsi negyven év óta tanított elsősöket és mindig csak elsősöket; nem cserélt volna senkivel. Eljöttek hozzá ezek a hatéves kis szörnyek, ezek a kis őrültek, akiknek képzelete még nem tudja elválasztani a mesét a valóságtól; eljöttek hozzá a gyerekszobából, az óvódából, az utcáról, szülőik zavaros életéből és ő, Tief bácsi néhány hónap alatt megtanította őket olvasni és írni."