Zilahy Lajos: Ararát

"Szolgáljon mentségül, hogy ezeket a sorokat is azokban az órákban írja, amikor az orosz tüzérség lövedékei szeszélyesen rongálják meg feje fölött a háztetőt s minduntalan le kell tennie a tollat, mert a szirénák üvöltése a pincébe kergeti az embereket, arra emlékeztetve, hogy légitámadások is adódnak, amiről az író munka közben néha tökéletesen megfeledkezett a szüntelen és elringató hatású ágyúdörgés miatt. Azonkívül, az író már hónapok óta bujkál, joggal tartva attól, hogy a Gestapo vagy a mai nyilas kormányzat ügynökei puszta kíváncsiságból kiszedik odújából, megkérdezve tőle, hogy honnan vette Zsiga bácsi nevét és miért csinál feltűnést az óvóhelyen részint cinóberpiros, részint májzöld Robinson-szakállával? Az író tudniillik egy józsefvárosi régi bérház egyik szerényebb lakásában talált menedéket, a konyha melletti cselédszobában, amely pontosan akkora, mint egy vonatfülke s maga az élő panasz a negyven év előtti lakásépítési szabályzat antiszociális volta ellen. Ebből a rókalyukból csak akkor mozdul ki s akkor is csak a folyosóra, ha már teljesen besötétedett, ahol üdítő testgyakorlatokat végez, ami olykor azzal az eredménnyel jár, hogy a szúk folyosón öklét belevágja a sötét falba vagy a vaskorlátba. Karlendítés vagy térdhajlítás közben mozdulatai néha megállnak a levegőben, mint az elszakadt filmen. A kapu alól vagy fent a lépcsőházban lövések és futó lábak dobogása veri fel a csöndet Az író ilyenkor négykézláb menekül vissza odújába, hálát adva a Gondviselésnek a sötétségért s azért a körülményért, hogy nincsenek a közelben fotoriporterek, akik e mozgás közben megörökítsék, mert természeténél fogva irtózik a nyilvánosságtól. De az életösztön költőietlen pillanataiban is hű marad foglalkozásához és megfigyeli, hogy például az ötödik emeletről lezuhanó emberi test milyen különös bagolyfüttyöt ad a levegőben, mielőtt földet ér. Néha az is eszébe jut, hogy nem volna-e az ő számára is egyszerűbb megoldás, ha ledobná magát a vaksötét mélységbe. De ettől visszatartja az a tudat, hogy még van egy negyedkiló kávéja s néhány doboz cigarettája. Általában a világban élő nagy eszmék ezekben az órákban anyagok formáját öltik magukra, lecsapódnak, mint a Káosz híg gőzei s a Metamorfózis roppant nyomásában kitapintható kristályokká kövülnek. Isten egy fél skatulya aszpirin alakjában jelenik meg, a Haza néhány szem rothadt krumpli s a Család a jófogú ifjúnak további rágás végett átengedett avas szalonnabőr. A Szemérem legszebb mosolyait rejtegeti, mikor a liliombőrű grófnő s a viszeres lábú csepeli munkásnő lent a pincében, a bádogvödör fölött, láttára egyforma mozdulattal engedelmeskedik az emésztő test örök parancsainak. Az anyagcsere hangja összekeveredik a Szűz Máriához jajgató imádsággal, mert bombázás közben mind a kettőt a halálfélelem szorítja ki a testből és lélekből.
Image»Isa pur és clhomu vogmuc.« A halál, amelyet minden ember képzelete valami homályos végtelenben tart rabságban, minduntalan letépi láncait s néha oly közel rohan rabtartóihoz, 'hogy orángután karjai a pókhálós téglafalat mozgatják, de a feltámadás trombitáival kezd zenélni a légiveszély elmúlását jelző sziréna s a halál fogcsikorgatva vonul vissza bilincseibe.
Ilyen körülmények között az írót nem egészen alaptalanul gyötri a balsejtelem, hogy ezeket az nem fogja túlélni. Gondolnia kell tehát arra, hogy megmentse a nagy űből azt, ami elkészült. Sajnos, csak a jegyzetek készültek el, néhol egy-egy részlet „első leírásának” lompos sorai, amik semmit sem árulnak el a nyelv egyedülálló szépségéből s e nagy regény Himalája-vonalaiból."
1944. december. Budapest ostroma