Kedves John, ötödik esztendeje, hogy levelezünk és én most, 1936 január 16-án ugyanazon a napon írok neked egyannál az íróasztalnál, amelynél kiválasztottam nevedet a Levelező Klub tagjainak névsorából, megcameztem a borítékot és elküldtem benne az a förmedvényt az élet, a társadalom a kilátástlaanság ellen, amit rohamosan hűlő lszobácskkámban a 16-os villanykörte világánál megírtam... Ez az első levél senkinek és mindenkinek szólt. Éppen úgy elküldhettem volna újságcikknek is - nyomtatásban az sem jelent volna meg és közlésvágyamat az is épp úgy csillapította volna. Dehát nyílt lázadásban voltam akkor és emberi hangot akartam hallani. Mi több: visszhangot. És úgy látszik, 3000 kilométer távolságból jobban visz a hang, mint három lépésnyiről: megszólítás nélküli írásművemre díz napon belül választ kaptam.
És akkor üres címből emberré váltál, John...