Eörsi István: Az ötlábú bárány. Publicisztikai írások

˝Bölcselkedtem a határok önkényességéről már tavaly is, amikor novelláimat publicisztikai munkáimtól akartam elkülöníteni. Most, amikor publicisztikai írásaimat választom el eszméimtől és kritikáimtól, már nem is mentegetődzöm. Csak rácsapok fejszével egy tönk közepe tájára, és ahol kettéválik, ott a határ. Egyik felét becsomagolom ebbe a könyvbe, a másikat télire egy másikba (ha Mammon úr poroszlói nem húzzák keresztül számításaimat). Abban is megnyilatkozott némi önkényesség, ahogyan ezt a kötetet összeszedegettem. Harminc év publicisztikai terméséből kellett válogatnom: sok mindent elhagytam, fájó szívvel, és sok mindennek megkegyelmeztem, amit kigyomlálhattam volna. Csinosítgattam a szövegeket, huzigáltam belőlük, hogy irtsam az ismétléseket, de itt már nem engedtem az önkénynek: ügyeltem arra, hogy mondandójukon ne változtassak. Az összeállítás rendező elve sem önkényes. 1966 és 1980 között folyton-folyvást ürügyeken törtem a fejem, hogy nyilvánosságra segíthessem csempészárumat. 1981-ben publicisztikám ladikja a szamizdat vizeire bukdosott át; ettől kezdve nem volt szükségem ürügyekre. Lesz talán olyan olvasóm, aki ezt mondja majd erre: "Nagy kár". Csakhogy stílusunkat írásaink anyagának és a megcélzott közönségnek kell megszabnia. Különben is minden olyanná formálódik, amilyenné formálni tudjuk.˝