"Számos név fordul majd itt elő, nevek, melyeket senki nem említ már, és amelyek az olvasót mérhetetlenül irritálni fogják. Ennek én örvendek. Csak inzultálják is a halottak az élőket és emlékeztessék őket arra, hogy mindannyian meg fognak halni. E világon a holtak alkotják az abszolút többséget. Eljön az idő, amikor már egyedül fognak uralkodni, és ez jól van így!
Sok részlet ezen könyvben a magyar olvasó számára ismert és unalmas lesz, de ez a külföldiek számára íródott.
L. K."
A szerzőről: 1923. július 16-án Pécsett született. A középiskolát a cisztercita rend reálgimnáziumában végezte. Majd a pécsi egyetem orvosi fakultálására iratkozik be. 1944-ben Auschwitzba deportálják. A nácik 45 hozzátartozójának oltják az életét. Őt később Dachauba szállítják, ahonnan az amerikaiak szabadítják ki a háború vége felé.
1945 őszén László Károly Baselbe költözik, ahol folytatja orvosi tanulmányait. Később megszakítja és pszichoanalízissel kezd foglalkozni. A pszichoanalízis iránti érdeklődése viszi el a szürrealizmushoz. 1955-ben jelenik meg "Tóparti nyaralás" című könyve koncentrációs élményeiről. 1958-ban jelenik meg "Pandelma" c. folyóiratának első száma, az azonos nevű kiadónál. László Károly színdarabokat is írt és az 50-es években saját társulatot is szervez és vezet. A 60-as évek elején Bazon Brock-kal rendez kiállítást "Ausstellung von Nichts" (Kiállítás a semmiről) címmel, Hamburgban.
Később privát galériát, egy átfogó műgyűjteményt hoz létre, mely főleg elfeledett, kevéssé ismert művészek munkáit tartalmazza. A gyűjtemény darabjait számtalan nemzetközi kiállításon bemutatják. László Károly ma is intenzíven vesz részt a televíziózás, az irodalom, a zene és a képzőművészet nemzetközi történéseiben.