Részlet
Néha, mikor éjjelenként hirtelen fölriadok az álmomból s órákig is elgondolkodom a sötétben, mert lusta vagyok ahhoz, hogy a villamos lámpa gombját fölcsavarjam, egyszerre csak eszembe jut a kis város, ahol a gyermekéveimet eltöltöttem. Nem tudom: más is tapasztalta-e, hogy egy bizonyos koron tul az ember gyakrabban gondool a gyermekségére s rég sirbatért, kedves alakok rajzanak körülötte az éjszaka csöndességében.