Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon

"Ma már a hősöket nem szeretjük! Sőt, a gondosan megrajzolt és elénk adott példaképeket sem. Történetekre vágyunk, őszinte, kendőzetlen vallomásokra, hozzánk hasonló küzdő és küszködő emberek élettapasztalatának megismerésére. Arra, hogy valaki végre az asztalra tegye a csizmát. Csak egy ilyen gesztus árán válhat, paradox módon, mégis példaképpé. Aki igazat akar hallani életről, hitről, asszonysorsról, egyházról és világról a második világháborús Magyarországon, nem fogja tudni letenni ennek az okos, szókimondó: nem mindennapi asszonynak az életrajzát. Zsindelyné Tüdős Klára úgy írt, ahogy beszélt. S mindig úgy beszélt, ahogy élt. Csak azt mondta, amiben maga is hitt. A múltról ír a mának. Azokról az évtizedekről mondja el az utókornak élményeit s tesz helyükre eseményeket, amelyről Illyés Gyula szerint írja hogy: "amire / ma nincs ige. / Picasso kétorrú hajadonai, / hatlábú ménje / tudták volna csak eljajongani. / vágtatva kinyeríteni. / amit mi elviseltünk, emberek, / amit nem érthet, aki nem érte meg"."