- Itthon vagy.
- Itthon.
Alkonyodott már, a szobában árnyékok terpeszkedtek mahagóniszínűen a lebukó nap kifolyt vérétől.
Apja a fakó disznóbőrdivánon ült. Kissé előrebillent fejjel nézte fiát. Tegnap, amikor megérkezett, nem tudtak beszélni, szekéren jött, nem is írta előre, csak beállitott..
Három esztendő után, haza. Arról még nem beszélt, hogy merre járt, ritkán irt, utoljára Braunschweigből. Csak annyit, hogy egészséges, meg ilyeneket.
Tanult, vagy mit csinált, ő nem tudja. Azt mondta, tanárnak készül, aztán azt is mondta, hogy csillagásznak, ki tudja, mi lett.
Tőle már nem kapott négy esztendeje egy leut sem. Nem kérdi meg, megvárja, amig magától szól. Mit kérhet tőle számon?
Egyszer akart küldeni neki pénzt, amikor a másik darab erdőt eladta a banknak, el is ment a postára, de Máli, a kövér postáskisasszony ránevetett és megmagyarázta neki, hogy nem olyan egyszerű a pénzküldés külföldre...