Kosár
" .. ITT VAGYOK hát abban a városban, amelyről annyit álmodoztam, Ez a város nyit majd meg elöttem minden lehetőséget, elfeledteti velem a gyermekkori nyomort és a béressorsot, a nagyvárosi munka majd kenyeret ad a kezembe, biztos megélhetést és felnőtthöz méltó, boldog életet...
Ilyenfajta reményekkel eltelve gyalogoltam társaim oldalán a főváros szíve felé.
Budapest teljesen új volt számomra. Katonakoromban itt éltem ugyan, a szolgálati jegyemen az állott, hogy BUDAPEST, valójában azonban a két katonai év alatt alig léptem át háromszor a kaszárnya kapuját, akkor is csak rövid esti sétára. Ment a négy cimbora a bús hajnalban nagy léptekkel a Kőbányai-úton befelé. Autók elöl, autók hátul, villamosok, teherkocsik, biciklisták, amerre a szem ellát. Az út két oldalán pedig magas kőkerítések, mögöttük kopácsolás, sivitás hangzik, gőz tör fel: gyárak és minden gyárban dolgoznak. Ott van bent és kenyeret keres talán ezer és ezer más ember. Családot alapítottak, élik világukat, boldogak. Miért ne próbálhatnánk a gyárakban mi is szerencsét?
Egy téglagyár előtt állottunk meg először... "
