Benedek István: Ember és gyerek

Két szerelem a varázsos erdő mélyén: egy tiszta gyermekszerelem, amely révbe juttatja a másikat, a szülők szemérmesebb és bonyolultabb szerelmét - ez a tárgya ennek a szokatlan hangvételű kisregénynek. Nem is az a szokatlan benne, hogy megszólalnak az erdő madarai, fái és virágai, s hogy az ember meg a gyerek - sértetten visszahúzodó felnőtt és a hozzá kerülő városi kisfiú - szinte ősközösségben élnek a természettel, szokatlanná az teszi, hogy a történet szereplői valamennyien tiszta szívű emberek. Ember és gyerek kölcsönösen nevelik egymást: a felnőtt megtanítja a gyermeket a jól végzett munka örömére, a gyermek pedig kiemeli a felnőttet keserű magányából. Szinte szavak nélkül történik ez a tanítás vagy a megelevenedő természet spontán szavaival, mégis egészséges életbölcselet sugárzik belőle.