Emőd Tamás: Emőd Tamás versei

"Emőd Tamás (1888-1938) szerény, de maradandó irodalomtörténeti helyét az biztosítja, hogy egyike volt annak a hét költőnek, akik a Nagyváradon 1908-ban megjelent A Holnap című antológiával mintegy az Ady vezérelte új magyar költészet mozgalomszerű fellépését jelezték. Emőd Tamás a Nagyváradnak a költője volt még akkor is, amikor már budapesti újságíró, sőt egy ideig budapesti színigazgató is volt. Történetesen nem ott született, hanem a közeli Berekböszörményben, de középmódú nagyváradi kereskedőcsalád gyermeke volt. Fleischer Ernőnek hívták, és mint általában az igényes váradi családok fiai, ő is a nagy hírű premontrei szerzetesek növendékeként nőtt fel, s lépett érettségijével a nem kevésbé nagy hírű jogakadémia hallgatói közé. Költő volt diákkora óta, a legelsők közt, akik az ott újságíróskodó Adyban felismerték példaképüket, mesterüket és vezérüket. Ady pedig már a diákfiúban felismerte és elismerte a költőt. Ady pártfogása mellett változott Fleischer Ernő Emőd Tamássá. Korai versein ugyanúgy érződött Reviczky hatása, mint kezdetben Ady költészetén is. Majd Ady új hangjának varázsa töltötte el, és jó ideig tartott, míg le tudta vetkezni a mestert utánzó modorosságot. De mindvégig betöltötte életét az emlék és tudat, hogy ő Ady Endre nevében és áldásával költő, az új magyar költészet legelső gárdájának szerény tagja. Mert valóban szerény volt. Tudta magáról, hogy jól versel, mindig is büszke volt költő voltára, de pontosan tudta azt is, hogy az igazán nagyok körében a mellékalakok közt van a helye. Azt is tudta, hogy bár Ady áhítatos híve, nemcsak nagyságrendben nem ér fel hozzá, de emberi-költői alkatában is merőben különbözik tőle. Szelíd lelkű, leleményes kifejezéskészletű, de egyszerű, meghitt érzelmeket hibátlanul megverselő poéta volt és maradt mindvégig."