Márai Sándor: Erősítő

Az Úr 1598. esztendejében, amikor a Szent Inkvizíció működése szinte már napi természetességgé és rutinná válik, egy spanyol karmelita szerzetes - maga is gyakorló inkvizítor - több zarándoktársával együtt Rómába megy, hogy meglássa azt az Egyetlent, akinek jogában áll oldani és kötni. De van egy titkos küldetése is: tanulmányozni az olasz dominikánusok módszereit, mert a spanyolokban száz év után felmerült a kétely, miért van az, hogy még mindig nem lehetett elpusztítani az összes eretneket? Miért, hogy akadnak nyakasok és megátalkodottak, akik minden kínzás dacára sem térnek meg? Miért, hogy az inkvizítorok viszont a megtértek esetében egyre gyakrabban kételkednek abban, hogy őszinte-e a megtérésük? A szerzetes Rómában mindent megnézhet és kihallgathat, feladata, hogy erősítse a kínzásnak alávetett eretneket, nehogy idő előtt összeroppanjon, és így megszabaduljon a földi kínoktól. Meg tudja-e törni az erőszak és a kínzás azt, ami maga az ember? Hosszú tapasztalatgyűjtés után így felel erre a szerzetes: "Attól tartok, az ember a saját feje szerint akar ember lenni. És akkor mi lesz velünk, szegényes és lelkes inkvizítorokkal?"