Békés Pál: Érzékeny útazások Közép-Európán át

1987-ben írta Békés Pál e regényét, amikor Közép-Európában a határzárat még legföljebb bizonyos Mirabell, egy csúf, ám annál nemesebb lelkű öleb törhette át. Amúgy meg a testvéri országok határőrei egymás állampolgárait is meztelenre vetkőztethették, ha úgy tetszett nekik. Egy bizonyos Csehszlovák Szocialista Köztársaság és egy Német Demokratikus Köztársaság nevű állam különös előszeretettel pártolta a hasonló eljárásmódokat, s bár az előbbi a regény megjelenésének évében, 1991-ben már a végét járta, utóbbi pedig épp meg is szűnt, Békés Pál ifjú hősének hányattatásai eleven, égő emlékek voltak. Voltak és maradtak. Hősünk neve – Jorik András – ismerős lehet a szenvedélyes olvasók előtt Lawrence Sterne Érzékeny útazások Franczia- és Olaszországban című művének Kazinczy Ferenc-fordította magyar változatából. A Sterne-Kazinczyt parafrazáló stílusjáték pompás és mély írói ötlet szülötte: legyen mintánk egy klasszikus útiregény, amely épp annyira földrajzi értelemben vett csavargás naplója, mint amennyire benső út, és serkentőleg hathat egy emlékeivel és történelmi múltjával viaskodó magyar fiatalemberre a nyolcvanas évek derekán. Jorik András oldalán ellátogatunk a közelmúlt pesti, prágai, drezdai, weimari helyszíneire, különös figurákkal találkozunk (köztük a Gólemmel, egy cseh-szlovák sziámi ikerpárral, a Shakespeare-megálmodta cseh tengeren hajózó stewardessel, egy makacs német mozigépésszel), s megtapasztaljuk, hogy egy külvárosi vágóhíd halálélménye, bizony, a huszadik század pusztulástörténetének allegóriája lehet. És persze tanúi lehetünk András – amennyire alkalmi, annyira lázas – szerelmi kapcsolatainak. Hiszen az élet él, és élni akar.