Mezei András: Éva és sok-sok Ádám

Mi az a kétszáz kérdés, amit nem lehet megkérdezni egy mégoly őszinte kapcsolatban sem? Vagy ha lehet is - nem érdemes? Miféle jelekből lehet következtetni az érzelmek hőfokának enyhülésére - akár a szavak ellenére? Milyen terápia gyógyíthat ki a legsúlyosabb szerelmi csalódásból, s utóbb mivel lehet túljutni a terápián? Miféle lelki, szellemi, testi feltételek vezethetnek el a legteljesebb örömhöz - s hogyan ismételhető meg mind többször a megismételhetetlen? Miféle női praktikák segíthetnek a szerelem megtalálásában, felkeltésében és ébren tartásában, milyen taktika vezet legmaradéktalanabb élvezéséhez, s miféle életstratégia épülhet egy élményre, örömre és gyönyörre berendezett életre? S mit szól ehhez a másképpen berendezett világ, a más normáknak engedelmeskedő társadalom? Az életéről mesélő "Éva" efféle kérdéseket vet fel és ezekre keres választ - elmondva érzelmi "fejlődésregényét": a kizárólagosságra törekvés nagy illúzióitól és csalódásaitól a vidám poligámia tarka valóságáig és kalandos lelki "sérthetetlenségéig"; beszél normák és erkölcsök szabadságáról, a mindvégig megőrízhető belső függetlenségről - és a nagy érzésekre való képességről, amelyekkel mint a "szexuális forradalom" afféle barikádharcosa viaskodott, szembesült - és többnyire alulmaradt.