Tőzsér Árpád: Finnegan halála. Új versek

"Boldogult gyermek- és ifjúkoromban még gyakran hallottam a "majd lesz valahogy", "még sosem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna"-féle népi bölcsességeket. Ma már egyre kevesebbet, szinte sosem hallom őket. S a túlélésnek, a Vicó-i "örök visszatérés" hitének ez a népi feladása azon tragédia végjátéka, amelyet Nietzsche prológusa, az "Isten meghalt" borzalmas mondata nyitott meg. Ma már úgy tűnik, nemcsak az emberben élő végtelen, s nemcsak a természeti készletek, a víz, a levegő, az ásványaink lelőhelyei fogynak el/apadnak ki, hanem kimerülőben van az emberi lényeg, az élet akarása is. A Finnegan ébredése című Joyce-regényben az ír vásári dalocskák bohókás figurája, az egyszer egy létráról lezuhant és szörnyethalt kőműves, Tim Finnegan, a mű főhőseként támad föl, s kicsit az egész könyvnek az "örök visszatérés mítosza" a témája. Az én verseim Finneganje is meghal, de már semmilyen alakban nem támad föl. A függőónja kötelére akasztja föl magát a d.-i félig kész templom tornyában. Iszonyatosan megnyúlt teste napokig harangoz. Harang, amely önmagáért szól. Mint a vers a huszonegyedik század elején."