Ferdinandy György: Furcsa, idegen szerelem

Trópusi szigetemen néha összeülnek az öregek, és elmesélik egymásnak az évszázad egyetlen eseményét, az 1928-as hurrikánt, amely kis híján komoly kárt okozott a Kordillerák kávéültetvényeiben. Mélán bólogatnak, szivárgó, fátyolos szemükben mázsás unalom. Minket, magyarokat elkényeztetett a történelem. A mai ötvenévesek még emlékeznek a "boldog békeidőkre", nagyapám még a milleniumról és a Nagy Háborútól mesélgetett nekem. Mi azután túléltük a másodikat, specialistáivá váltunk a legkülönfélébb békés átmeneteknek, feudalizmus, kapitalizmus és szocializmus között vice versa és szocializus között vice versa és ad infinitum. Volt itt, aki egymás után négy ország állampolgára lett, anélkül, hogy elhagyta volna szülőfaluját, mások a nagyvilágban csavarogva gyűjtögették az állampolgárságokat. Ebből az utóbbiból: a csavargás élményanyagából táplálkozik az itt közreadott válogatás, amelyben harminc év kisprózai termésével találkozik az olvasó. Nyugati a szem, és talán itt-ott a technika, hiszen életemnek több mint a felét éltem le a Vadnyugaton, mégis úgy érzem, hogy amit művelek, magyar irodalom. Öt, 1965 és 1986 között, Münchenben, Párizsban és Chicagóban két-háromszáz példányban megjelent füzet írásaiból merít tehát ez az összeállítás. A háttér: nyugati életem kulisszavilága, Franciaország, a dél-spanyol tengerpart, Amerika, és az apró karibi sziget, ahonnan - mint a madárlátta kenyér - megtér mos a magyar olvasó asztalára ez a talán furcsa, szokatlan, ám érzésem szerint autentikus és megszenvedett kötet.