Gyurkovics Tibor: Gyermekregények

(Rikiki) Rikiki csodálatos lény, a mesék világából elénk toppant kisgyerek, olyan kicsi, hogy már-már úgy érzi, ő a legkisebb a világon. De nagy-nagy szíve van. Ezzel a fel-feldobogó, eleven gyerekszívvel járja a világot, játszik, barátkozik vagy mélázik, közben apránként fedezi fel, hogy a roppant nagyvilágban mennyi csodálatos és félelmetes dolog történik. (Üveggolyó) A novellák mozaikjai - akár az üveggolyók a fénysugarakat - a gyermeki világ sokszínűségét tükrözik vissza. Ragaszkodás a szülőkhöz, barátokhoz, a védettség és a szeretet utáni vágy színezi át ezt a világot, ahol a gyermeki látásmód következtében amúgy is minden titokzatosan, sejtelmesen jelenik meg. (Kiskutya - nagykutya) Látszólag nincs egyébről szó, mint két falusi kutya - egy kicsi és egy nagy - kalandjairól, de a történet mégis alkalmas arra, hogy feltárja a barátság legmélyebb mozgatórugóit: az eredendő magányosságot, a közös bajok keltette együvétartozás erejét, az örömök és bánatok megosztásának varázshatalmát - két lény közti kapcsolat gyakran ellentmondásokkal teli lényegét. Míg a falu éli a maga hétköznapi életét, addig a kutyasorsok látószögéből nézve szinte eggyé válik az állat- és embervilág moralitása, erkölcsi értékrendje. (Kudi, a levegőember) Decembertől szeptemberig - az első iskolaév kezdetéig - tart a történet, a kislány vívja a maga harcait a felnőtt világgal szemben: kérdez, okul, bölcselkedik. S főképp kitalál magának egy barátot, Kudit, aki beköltözik a házba, fenekestül fölforgatja mindenki életét, holott senki sem látja, mert levegőből van. Felejthetetlen titka ennek a regénynek: nagyapa és- unoka egymáshoz hangolt harmóniája.