Gáspár Margit: Harlekin keresztlánya

Talmáról írt és nagy sikert aratott regénye után ezúttal a Comédie másik halhatatlan alakjáról, Clarion de Latude-ről szól Gáspár Margit műve. Clarion ugyan maga is megírta életrajzát, de a róla szóló írások kisebbfajta könyvtárat megtöltenének. Színes egyéniségét Voltaire és Diderot dicsérte elragadott sorokban, életének kevéssé hízelgő eseményeit Edmond de Goncourt örökítette meg, de ránk maradtak a kortárs rágalmazók róla szóló gúnyversei, röpiratai is. A regény színhelye Párizs és egy német őrgrófság, Ansbach. Idő: 1765. Itt lép színre Clarion, hogy harcba induljon a színészek évszázados jogfosztottságának eltörléséért, majd a felvilágosodás szellemi fegyverével és legnemesebb színészi képességeinek latba vetésével próbál rendet teremteni az elmaradott és nyakig eladósodott Ancbachban. Clarion az emberi rangért száll síkra egy olyan korban, amikor a legnagyobb gondolkodók börtönben ülnek vagy száműzetésbe kényszerülnek, és amikor a felvilágosodás eszméit harsogó német őrgróf emberkereskedelmből tartja fenn magát. Gáspár Margit szokatlan történelmi játékban idézi fel Clariont. A színésznő emlékéhez híven nem tisztel semmiféle szabályt: olykor könnyed vígjátékká, nemritkán bohózattá oldja a komor alapszövetű regényt, máskor maga szólítja meg hősnőjét, hogy minél teljesebb, hitelesebb képet varázsolhasson azi olvasó elé.